Vélemények

Megtanulok nőként kiteljesedni

Nem szeretem nyilvánosan kimondani, hogy feministának vallom magam, mert bár egyet értek az eszmével, mégis úgy gondolom, hogy már inkább hat negatívan a szó. Mondhatnám, hogy ez is a hülye férfiak hibája, de sajnos hazudnék, ugyanis ehhez mi nők is nagyban hozzájárultunk. Ne túlozzunk, néha mi se tudjuk már a nagy harcunkban hol vannak azok az egyenlő jogok. Akárhányszor felvetem a témát azt hiszik valami femináci vagyok, aki utálja az ellenkező nemet. Akárhányszor szóba kerülnek azok a bizonyos egyenjogok rendszerint félre beszélünk egymás mellett.  Abban azért megegyezhetünk, hogy míg mi nyugati társadalomként a lehető legjobban állunk ezen a téren, azért bizonyos ázsiai, vagy afrikai országok nem igazán mondhatják el magukról. Vagyis csak azt hittem, hogy a lehető legjobb helyen állunk a fejlődésben, azt hittem manapság nem lehet téma az, hogy a nőnek gyerek kell a kiteljesedéshez, és azért, mert képes arra a teste, hogy egy gyereket kinyomjon magából már annyira hálásnak kell ezért lennie, hogy legalább háromszor csinálja meg, ha nem többször.

Őszintén szólva, soha nem gondoltam arra, hogy nem vágyom rá, hogy egyszer gyerekem legyen, de az ilyen Budaházy és Novák féle propagandák őszintén elveszik még a gondolattól is a kedvem. Miért létezik egy olyan kettős mérce, ami szerint nőként szüljél, hiszen ez egy csodálatos folyamat, ami az életed része kell hogy legyen, de férfiként nem cseszegetnek, hogy “hallod termékenyíts már meg legalább háromszor egy vagy akár több nőt”. Senki nem gondolja, hogy egy nő ne tudna kiteljesedni úgy, hogy “csak” a családjának él, HA ő úgy akarja. Viszont én tudom, hogy nem tudnék kiteljesedni így. Van, aki tudja, hogy neki nem kell gyerek, hogy kiteljesedjen, tudja, hogy nem anyának való. Inkább szüljön meg egy gyereket, hogy rosszul nevelje fel, ami miatt az a gyerek lehet egy életen át neheztelni fog rá, vagy a rossz nevelésének a következményeit szenvedi el? Azt pedig nem is hoztam még szóba, hogy mennyi szülő válik el pár évvel a gyerek születése után. Nyilván hiába gondolja át az ember tudatosan, végződhet válással, de rengetegen vágnak bele úgy, hogy valójában fogalmuk sincs arról mit vállalnak. Miért kezeljük a gyerekvállalást úgy, mintha mindenki alkalmas lenne rá csak azért, mert képes a nemzésre? Ne buzdítsunk már minden embert erre, hogy aztán több lelkisérült gyerek szülessen. Pláne azok után, hogy hatványozottan megnehezítik az örökbefogadást.
Hogyan szüljenek a nők gyereket, ha magukat se tudják könnyen eltartani? Hogyan várhatják el, ha közben tudják, hogy nem tudnak olyan életet biztosítani neki, mint szeretnének? Előbb egy élhetőbb országban kéne gondolkodni és utána lehet, hogy több nő vállalna magától gyereket. Az tök jó, hogy mennyi segítséget adnak a családoknak, de mennyi egyedülálló szülő van, akik alig tudják az alapszükségletet megteremteni a gyereknek, és ezek a szülők nincsenek kevesen, nekik hol marad a segítség? Ez az ára annak, hogy a statisztikákon jobban mutasson a válások száma itthon?  Már meg ne haragudjanak, de holmi Ratkó Eszter utánzatok unszolására én nem fogok szülni nem hogy még egy, de több magyart sem. Az én testemről van szó, amiről csak én döntök, ahogy arról is, hogy hova szülöm meg az én gyerekemet. Nem azokat kéne máglyára küldeni, akik jobb életet akarnak biztosítani a gyereküknek. Soha nem értem meg ezt a felfogást. Szívesen élnék itt, de minek, ha tudom, hogy máshol ezerszer jobb élet várna. Nem fogom bele kényszeríteni a jövendőbeli gyerekemet ebbe az országba, ha élhetetlen, ha nem a legjobb számára, csak azért, mert én egy igazi hazafi leszek.

Úgy gondolom, nem beszélhetünk, olyan hihetetlen mértékű elnyomásról a nők felé, de azért vannak problémák, azzal a bizonyos kettős mércével. Talán nem is lenne annyira zavaró, ha nem köszönne ez a mérce vissza a jelenleg hatalmon lévő kormánytól, amit persze, utólag könnyű megmagyarázni azzal, hogy jaj csak kiforgatták. Viszont nem tudom ki, hogy van vele, de nekem a ne higgyem el, hogy legalább ugyanannyit kéne keresnem, mint egy férfinak, valahogy pont azt jelenti, hogy oké, ha kevesebbet keresek, mint egy férfi, vagy oké, ha a hiába vagyok én is felkészült, inkább a férfit léptessék elő vezető pozícióba. Tudom, hogy rengeteg nő van, akik vezető pozícióban vannak, több mint elegendő fizetéssel rendelkeznek, de azért mégse azt az eszmét kéne tovább adni, hogy amúgy erre nem kell törekedni, hagyd csak meg a férfiaknak. A legszomorúbb ezt egy olyan nő szájából hallani, aki pont egy vezető pozícióban dolgozik, több mint elég fizetéssel. Nem gondolnám, hogy Novák Katalin erről bármikor lemondana, mert hát nekünk nőknek végtére is ez nem is prioritás.

Igazából, a mai napig léteznek férfiak, akik halál komolyan úgy gondolják, hogy a nőnek a konyhában a helye, ami ma azért már elég durva. Utálom, mikor egy férfi azzal szól be egy nőnek, hogy “még főzni se tud” meg, “hát azért nehogy már ne legalább 3 fogásos ebéddel, vagy vacsorával várjon az asszony minden nap”. Már miért kéne nekem valakire főznöm, mosnom, takarítanom, minden nap, mert jaj ő elfáradt napközben a munkában, nem vagyok az anyja. Az ember jó esetben társat keres, akivel egyenlően osztoznak a teendőkön, a problémákon. Mondjuk, azt is megtudtuk már, hogy a nők akkora teherbírással rendelkeznek, hogy még mások felelősségét, problémáit át tudják vállalni a sajátjuk mellé. Mit is várok, például olyan cikknél,  ami arról szól, hogy “Egyes országokban a nőknek naponta többször, embertelen sokszor kell szexuális viszonyt folytatni a
férjükkel…”, és erre olyan kommenteket írnak a magyarok, hogy “há’ nem
hogy örülne neki”.

Az a helyzet, hogy gyakran összezavarodok nőként, hogy most igazából hol helyem, milyennek kéne lennem, mik az elvárások, hogyan tudnék kiteljesedni? Egyszer azt látom, főzz, moss, takaríts. Aztán legyél erős független nő, aki utálja a férfiakat, mert azok a hülye férfiak nekik mindent lehet neked meg semmit, majd te megmutatod nekik, hogy nincs szükséged férfire az életben. Aztán, hogy főzz, moss, takaríts, de közben ott a karriered, ami csak úgy szárnyal, mert mindenre van időd, vagy az egyetlen módja a kiteljesedésnek, ha instant gyerekgyárat csinálsz a méhedből. Együtt neveljük a gyereket, vagy ahhoz csak a nő ért? Hiszen tudjátok, az apukák minden esetben olyan nem törődömök, igazából azt se tudják mi fán terem egy gyerek, hát nem értenek azok hozzá. Menjenek csak ők dolgozni, vagy legyen egy kis szabadidejük, majd anyuka felneveli azt a gyereket egyedül. Legyek konzervatív, vagy ne. Most akkor felvehetem a kihívó ruhát vagy a szoknya ne érjen feljebb a térdnél a dekoltázsom pedig szent? Hiszen tudjuk, hogy ha egy férfi szexista megjegyzéseket tesz felém, vagy elkezd tapogatni kéretlenül, csak mert megmutatom, amire büszke vagyok, ne is csodálkozzak. Mégis csak én mutattam a többet, ami már azt jelenti, hogy nyugodtan fogdosd a testem azért van. Nyugodtan tegyél szexista megjegyzéseket, pl. arról, hogy jaj de meg…. hát igen, hiszen nyilván azért teszi ki a nő a testét, hogy pont arra legyen kíváncsi, hogy ágyba vinnéd. Elhiszem, hogy vannak férfiak, akik szeretnek hangot adni annak, hogy most épp beindultak, csak tudod egyrészt ezt senki nem kérdezte, másrészt meg egy ici- picit paraszt dolog szexualizálni más testét csak azért, mert jó, látszik, te meg beindultál rá. Most akkor lehetek magam miatt szexi vagy csak másoknak lényegében egy escort lány, aki ne csodálkozzon ha megerőszakolják?  Most akkor, hogy kéne kinéznie egy igazi nőnek?  Lehet aktív szexuális életem anélkül, hogy megbélyegeznének, vagy hagyjam az egészet a házasságig? Dolgozzak vagy ne? Mennyit kéne keresnem? Milyen munka illik egy nőhöz? Van egyáltalán olyan, hogy férfi meg női munka? Utáljam a férfiakat, ne utáljam, mit csináljak?  Már komolyan nem tudom kire kéne hallgatni, mindenesetre amíg kitalálom megyek szülni még egy magyart, legalább ehhez értek.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük