Vélemények

Röviden magadról

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit kéne írnom erről a szeresd magad témáról. Nem igazán tudtam mit írjak, amit nem tudhatsz meg egy Szabó Péter videóból. Persze rengeteg megoldást kínálnak a különböző weboldalak és videók, de nem ámítok senkit azzal, hogy meg tudom mondani, hogyan fogadja el magát teljesen. Mindenki más, ahogy azt tudjuk. Különböző élethelyzetek és személyiségek léteznek nem beszélve esetleges traumákról és még számtalan dologról, amiket figyelembe kell venni, hogy jól meg tudja ezt bárki válaszolni.

Azt viszont tudom, hogy a fogadd el magad érzést kicsit túl értékelik. Soha nem leszel teljesen megelégedve magaddal. Mindig lesznek olyan pontok, amiket nem tudsz elfogadni, amik zavarni fognak. Ezzel semmi baj, ahogy tökéletes se létezik, úgy te se várd el magadtól, hogy teljesen, azaz tökéletesen meg legyél elégedve magaddal.

Jogosan teheted fel azt a kérdést, hogy “De hát akkor miért mondod azt, hogy először magadba szeress bele?” Nos, azért, mert nem mindegy, hogy tisztában vagy vele, hogy mit érsz, vagy irreális képet alakítasz ki magadról. Ha tudod, mennyit érsz, azaz tudod, hogy vannak hibáid, de ahelyett, hogy ebbe beleroskadnál, inkább próbálsz fejlődni. Nem azt szeretném ezzel közölni, hogy ha nem tetszik a kinézeted kezd el műtetni magad esztelenül addig, amíg már magadra se hasonlítasz. Arra próbálok kilyukadni, hogy ha tisztában vagy a hiányosságaiddal, akkor megpróbálsz megoldást találni rá. Mindig van hova fejlődni és azért, mert úgy érzed te kevesebb vagy mint a többi ne törj össze. Nem csak neked, de másnak se tökéletes az élete. A te döntésed, hogy hogyan állsz magadhoz.

Háromfelé tudom igazából osztani az embereket. Van az a fajta, akinek ténylegesen önértékelési problémái vannak. Ez a nehezebb nyilván. Van az a helyzet, amikor már túl sokra értékeled magad, bár az egészséges egoizmussal különösebb bajom nincs. Mondjuk ez utóbbi a könnyebb, szerintem egyszerűbb valakit leszedni a magaslóról, mint egyáltalán elmagyarázni neki, hogy fel tud rá ülni. Aztán van a harmadik verzió, amitől napról napra agybajt kapok, ez a kamu önbizalomhiány. Tényleg ez az utolsó, aminek nem látom értelmét és az őszintét megvallva idegesít is. Volt, aki azt mondta nekem, hogy gondoljak már bele, hiszen ilyet is csak az csinál, akinek valamiféle önértékelési problémái vannak. Na, ez az abszolút hülyeség szerintem. Kamu depresszióban/önbizalomhiányban maximum a figyelemhiány miatt szenvedhet valaki. Egyébként nagyon nehéz megmondani ki az, akinek tényleg problémája van és ki az, aki másnak akarja bemesélni. Mindenki tudja, hogy már divat lelki bajosnak lenni, de a divat változik, ki tudja még mi jön. Mindenesetre ez egyáltalán nem egészséges és a tetejében abszolút értelmetlen is.

Miből érezhetjük azt, hogy mi szeretjük magunkat?

Köszönöm még egyszer annak, aki feltette ezt a kérdést. Azt mondtam rá, hogy összetett kérdés, nyílván, ha végig mentél az úton valahogy tudni fogod, hogy valami más. Nem egy nap alatt, nem 1 hónap alatt jut el idáig az ember. Sőt, nem úgy fog megtörténni, hogy csettintésre látásmódot váltasz.
Valójában ilyenkor életmódot is váltasz, meg találod azt az egyensúlyt, amiben jól érzed magad és első sorban TE alakítod ki. Nem könnyű az biztos, tükörbe nézni őszintén sose egyszerű. Szép lassan ki kell ismerned magad, szembe kell nézned mindennel magaddal a kapcsolatban. Aztán, amikor bele nézel a tükörbe és azt mondod, hogy

Igen, ez vagyok én. Minden kis porcikám, kis hibám különleges és az én részem.

Ha ezt, tényleg őszintén, ki tudod mondani, már jó úton haladsz. Semmi baj, ha néha elbizonytalanodsz, ilyenkor fuss neki újra.
Amikor szereted magad, képes vagy egyedül lenni, de nem úgy, hogy közben magadba roskadsz. Tudsz egyedül is boldog lenni, nem kapkodsz mások után, hogy elfeledtessék feléd, hogy magaddal vagy, mert igazából nem tudod elviselni magad. Fontos, hogy tölts egyedül időt, hogy legyél önálló és bízz magadban. Bíznod kell abban, hogy jó úton haladsz. Ha a többi ember mást is mond, de te tudod, hogy működik, amit elképzeltél, és tudod, hogy megvalósítható, akkor menj és csináld. Nyílván fontosak a kritikák, hiszen ezekből tanul az ember, de ne essen át abba, hogy mások irányítják az életed.
Ha nem félsz attól, hogy mit gondolnak rólad mások, már olyasvalamit értél el, amit kevesen.
Elsősorban, azt tudom erre a kérdésre válaszolni, hogy élvezned kell a saját társaságod, a csendjeidet, amikor nem a social médiában élsz.

 

Minden külső behatástól függetlenül, szeretsz magaddal lenni, bízol magadban és nincs szükséged másra ahhoz, hogy teljes életet élj. Azt hiszem, ilyenkor szereti magát igazán az ember.

 

Ez után gondolom azt, hogy építhetsz ki egészséges emberi kapcsolatokat. Amikor már nem akarsz msáok elvárásainak megfelelni, és nem félsz attól, hogy nem éred el azt a szintet, mert a saját elvárásaid a fontosak. Ilyenkor jön elő megint az egyensúly, amiről írtam. A túl magas elvárások se jók. Mindig apró lépésenként haladj. Lassan, de biztosan. Végül is te írod a saját szabályaidat.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük