K-Blog

Hallyu – K-pop

Mégis mi az a Hallyu?

Hát lényegében a Dél-Koreai film és zene ipar, konyha és divat nagyméretű elterjedése a nagy világban. A Hallyu kezdete nagyjából  az 1990-es évekre tehető. Mára azonban nehezen lehet elmenni mellette.

Őszintén szólva a hallyunak eléggé vegyes a fogadtatása. Az emberek többsége néha előítéletes, ha a koreai kultúra szóba kerül. Be kell valljam én se tudtam hirtelen mit reagáljak mondjuk a kis koreai fiúkák ugrabugrálására, de jobban bele ástam magam – nem csak a k-popba – rájöttem miért is vonzza ez az egész annyira az embereket, kortól és nemtől függetlenül. Szóval első sorban a k-popról és k-drámákról szeretnék írni két részben és ha esetleg látok rá érdeklődést jobban belemegyek a koreai kultúrába, szóval folytatom harmadik és negyedik résszel.

(Valószínűleg egyébként is folytatnam ezt a hallyu dolgot csak az a kérdés, hogy mennyire hamar, de ez most teljesen off szóval folytassuk.)

K-Pop: A koreai popzene

Mi ugrott be először? Gangnam Style? Esetleg BTS? Talán a Fantastic Baby? Vagy lehet egyik se? (De akkor eddig hol éltél?)

Azonban a koreai zeneipar ennél jóval színesebb és igazából összetettebb, mint látszik és őszintén szólva nagyon izgalmas volt számomra is felfedezni. Előre szólok, hogy annak, aki ebben már “benne van”, annak semmi újat nem fogok írni, de akinek fogalma sincs a témáról, vagy csak most kezd vele ismerkedni, annak szerintem hasznos lesz. Fogok még írni k-poppal kapcsolatos dolgokról, de ez úgymond a teljesen kezdőknek szól.

Kiadók, gyakornoki rendszer, meg ilyenek

Szóval beszéljünk egy kicsit a kiadókról, mert nem, nem igazán úgy működnek ezek a dolgok ott keleten, mint ahogy mi azt itt nyugaton megszoktuk. Lerövidítve a dolgot az előadók felfedezése, kidolgozása, felkészítése, marketingjének felépítése és menedzselése, emellett a lemezek, albumok kiadása is egy kiadón belül folyik.

Szóval lényegében semmit nem bíznak a véletlenre. A koreai kiadók legnagyobb sajátossága szerintem a gyakornoki rendszerük. Ez annyit jelent, hogy a fiatal tehetségek jelentkezhetnek több válogatóra is, amiket a kiadók hirdetnek. Ha ígéretesnek látszol… hát akkor igazából még egy csomó meghallgatáson kell részt venned DE, ha átszenvedted magad a présen bent vagy. Mármint gyakornok lehetsz. A gyakornokokkal köt a kiadó egy szerződést, lényegében gyerekekkel mivel a gyakornokok nagyon sok esetben 12-13 évesen kötik meg első szerződésüket. Az, hogy valaki hány évig is lesz gyakornok, az kérdéses. Átlagosan 1-3 év szokott lenni minimum a gyakornoki idő, de ez nagyon sok esetben elhúzódik. Hogy mit csinál az ember gyakornoki évei alatt a kiadónál? Hát igazából asszisztensként funkcionál sok esetben. Szóval mos, kávét főz, törülközőt és vizet hord, lényegében a már befutott idoloknak segít. Emellett szakmai tréningeken (ének, tánc, zene) vesz részt, amiket eléggé szigorúan vesznek. Az újoncoknak el kell költözniük a családjuktól és egy iskolai kollégiumhoz hasonló helyre költöznek, ezeket úgy hívják hogy dorm. Ugyanúgy iskolába kell járniuk, mint minden normális gyereknek. Van, hogy egy gyakornok 7 órát is táncol és gyakorol megállás nélkül, és mellette készül az érettségire. (Szerintem náluk amúgy az ilyen “egy nap csak 24 órából áll” dolgok tök nem léteznek.) Szóval már gyakornokként fizikai és mentális nehézségekkel kell megküzdeniük. A kiadók szerint ez azért fontos, mert ha már gyakornokként képesek erre, akkor idolként könnyebb lesz nekik.

Egyes kiadók akár 1 millió dollárt is költenek, az újonc előadókra. Mondjuk ha belegondolunk elég sok mindent fizet az ügynökség: fodrászok, sminkesek, stylistok, háttértáncosok, a tagok számláinak fizetése stb. nem kevés pénz. Persze, ne gondolja senki, hogy ajándékba adják, miután a csapat debütált szépen elkezdhetik visszatörleszteni a kiadónak az összeget, amit beléjük öltek, és aztán ha ez sikerült, lehet beszélgetni arról, hogy mennyi is jár nekik a sikerüknek köszönhető pénzből.

Lehet olyanokat olvasni, hogy az idoloknak tilos randizni, meg semmi magánéletük, bántalmazzák őket és meg vannak félemlítve meg hasonlók, de ez mind a kiadótól függ. Vannak botrányosabb kiadók, kevésbé botrányosak. Van, aki engedi randizni őket van, aki szerződésbe foglalja, hogy tilos, de ezekről nem igen lehet tudni biztosat. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy idolnak lenni nem egyszerű, hiszen tényleg nehezen, sőt sokszor egyáltalán nem tudnak foglalkozni a magánéletükkel, a családjukkal.

Ha pedig már kiadók. Ennek a topiknak a zárásaként muszáj beszélnem a Nagy Háromról. Azaz, a YG Entertainment (innen érdemes ismerni: Big Bang, 2NE1, BlackPink, iKON, Winner), az SM Entertainment (EXO, {NCT127, NCT DREAM, NCT U, Way V}, Girl’s Generation, Red Velvet, SHINee, Super Junior) és a JYP Entertainment (Twice, Got7, Wonder Girls, Stray Kids, Day6, 2PM, csak hogy mindegyiktől néhányat említsek). Nem lehet nehéz kitalálni, hogy azért nevezik őket így, mert ez a három kiadó a legnagyobb az iparban, szóval ők keresik a legtöbbet. (Jó meg hát a Big Hit Entertainment, de hát ő a nevető negyedik, aki egy bandával felmászott közéjük khm BTS.) Egyébként ha bárkit érdekel nemrég létrehozott egy kiadót a Gangnam Style-os pasi, név szerint PSY szóval őt is érdemes követni szerintem.

Minden egyben

1. Stílusok

Számomra a k-pop, azért ennyire szerethető, mert mindenféle stílust megtalálok benne, nagyon különböző koncepciók és irányzatok léteznek. Mégis mintha összekötné valami, ami mindegyikben ott van, és most nem feltétlen arról beszélek, hogy mindegyik koreaiul van. Szóval ha egy kicsit kutat az ember, biztos vagyok benne, hogy talál legalább egy k-pop dalt, ami elnyeri a tetszését. Igaz a legtöbb dal inkább pop vagy elektronikus zene felé hajlik, esetleg még a hip hop játszhat nagy szerepet. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a k-pop dalok zömének marha jó dallama van és szerintem igazából ez vonzza elsőre a legtöbb fant.
Például:
Rock – The Rose, WAX, FTISLAND
Rap – Crush&Zico&Dean, Jessi
Latin – VAV, Mamamoo, SF9
Elektronikus – BTS, Wanna One, K.A.R.D.
Chill/Vibey – NCT U, Dean, IU

2. Szöveg

Na ugye hányszor hallottuk ilyeneket, hogy hát de nem is érted miről énekelnek azt se tudod miről hadoválnak. (Google tranlater, subtitle, ect. has left the chat.) Szóval, úgy őszintén, ha az angol dalokat még néhányan értegetik hallásról, de mondjuk Despacito? Na hányan is értették a nagy Despacito lázban a dalszöveget? Igazából senkit nem érdekelt a szöveg. Viszont, ha veszi valaki a fáradságot és választ a rengeteg feliratos videóból, akkor már csak olvasnia kell, hogy megértse a dalt. Igen tudom, de én nem azért hallgatok zenét, hogy olvassak. Fine! Ha nem érdekel a szöveg ne érdekeljen, ha érdekel olvasd el, tök mindegy. Véleményem szerint, nagyon sok k-pop dalnál, ha hozzáveszed a szöveget, sokkal teljesebb képet kapsz, mert a legtöbb szövegnek, nagyon mély értelme is lehet, valahogy teljesen más arculata lesz a dalnak. Nyilván ez nem csak a k-popban van így. Attól még mert egy számunkra távol álló nyelvről és stílusról van szó még lehet értelmes. Főleg, ha sok esetben nem érted a klippet a dalszöveggel sokkal tisztább lehet a kép, ahogy igazából más műfajban is így működik. Talán annyi különbséggel, hogy sokszor a k-popban eléggé bizarr klippeket láthatunk, ha nem tudjuk miről szól maga a dal. Nem azt mondom, hogy minden k-pop dal mély üzenettel bír, de viszonylag több igen, szóval érdemes rájuk nézni.

Csak párat említek, amikben érdemes a szövegére figyelni, mert szerintem hozzá tesz a dalhoz (jobban szeretem az angol fordítást és amúgy is ez mindenkinél más, szóval ha az előadó nevére kattintasz az angol fordítást találod meg, ha pedig a dal címére, akkor a magyar fordítást):

Igen tudom írhattam volna több lánybandát, meg még egy csomó mást, de most ez van. Próbáltam többféle stílust összegyűjteni. (Ha valami eget rengető dal nyomja bárki lelkét írja meg hozzászólásban!)

Az emberek azt mondják: ne a borítója alapján ítéld a könyvet. De akkor miért ítélik el a zenét a nyelv alapján?

-No YoonHo (Ayno, a VAV-ből)

3. Koreográfia

Azért meg kell hagyni, hogy k-pop előadóknak nagyon is erősségük a tánc. Ez tény, el kell ismerni. Sokszor nagyon jól ki tudják fejezni a dal üzenetét a koreográfiával…. máskor meg csak nagyon menőn néz ki. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az összhangra és tényleg minél többen vannak egy csapatban annál elképesztőbb ez az összhang. Például a BTS – Fake Love koreójától mindig elájulok, mindegy hányszor nézem meg. Az NCT – Black on Black koreográfiája se semmi vagy az Exo – The Eve-je. Persze a lányokat se hagyhatjuk ki, példának okáért Momoland – BAAM vagy IZ*ONE –  La Vie en Rose.

Mint ahogy a sima popban, a k-pop-ban is vannak jellegzetes, emlékezetes koreográfiák. Mivel a táncnak amúgy is nagy szerepe van, a rajongók előszeretettel tanulják meg a koreográfiákat és töltenek fel egyébként nagyszerű covereket. A Dél-Koreában a szórakoztató műsorokban elhíresült úgynevezett Random Dance nevezetű játék pedig teljesen meghódította k-pop világot. Gondolok itt arra, hogy egy csapat képes eltáncolni legalább a refrénjét a legtöbb ismert k-pop dalnak. A játék lényege hogy teljesen véletlenszerűen játszanak le egyes k-pop dalokból bejátszásokat és a játékosoknak egyből táncolniuk kell rá a megfelelő koreót és a dalok hamar váltakoznak, a játékosoknak pedig gyorsan kell kapcsolni. Annyira népszerű és közkedvelt játék lett, hogy világszerte tömegesen szerveznek, akár a nyílt utcákon K-pop Random Dance eseményeket. Pár példa: Bangkok, New York, Los Angeles, Kazakhstan. Amúgy az egész lényege, hogy jól érezzék magukat az emberek, ami működik és ezt tök jó látni. Azért ide rakok néhány k-pop csapatot is, akiknek a saját dalaikra kellet hirtelen reagálni: Blackpink, Big Bang, BTS, Twice.

4. Rajongókkal való kapcsolat

Hogy őszinte legyek ez az egyik legszínpatikusabb dolog számomra a k-pop előadókban. Az még, hogy  minden csapatnak/előadónak megvan a saját fandomjának a hivatalos neve, még annyira nem lehet furcsaság egy olyan embernek, aki nem ismeri a k-pop-ot. Azonban lightstick nem hinném, hogy más műfajban előfordul. Ahogy a neve is mutatja, ezek a kis világító pálca szerűségek, minden csapatnál máshogy néznek ki, az adott együttes egyéniségét megformálva. Nyilván tök jó gondolat, mert tuti egy csomóan megveszik, de amúgy az tény, hogy egy koncerten elég menőn néz ki.

Ezen túl, nagyon jó látni azt a kedvességet és főként hálát, amit a fanok felé kimutatnak. Itt is vannak kivételek persze, és ha az ember nem teljesen elfogult látja ki az, aki őszintén gondolja, és ki az, akit csak a kiadó utasít erre a viselkedésre.

Azt pedig nagyon jó látni, hogy a különböző k-pop fandomok legtöbbször nemzetiségtől függetlenül nagyon összetartóak tudnak lenni kedvenceik érdekében.

5. Smink, öltözködés

Amiben sokan beleszoktak kötni, ha k-popról van szó az az, hogy hát de tök úgy néznek ki, mint a lányok. Nos, igen van rajtuk smink, úgynevezett színpadi smink, szóval nem kenik az arcukat a mindennapokban (ha tennék se érdekelne nagyon).

Koreában valamiért úgy alakult ki, hogy a kicsit femininebb férfiak a népszerűbbek, aminek igazából semmi köze a nemi identitásukhoz. Mindenhol más az ideál ott ez az, ami teljesen természetes.

Néha a színpadon is vagy videóklippekben is elég érdekes ruhában jelennek meg, de ez – ahogy igazából majdnem minden – hozzá tartozik az adott koncepcióhoz, amit képviselnek. Szóval nem, nem így öltözködnek hétköznap, vagy amikor nem a reflektorfényben vannak.

6. Ének/Rap

Zárásként kiemelem még, hogy nagyszerű hangokról van szó, ha k-pop előadókról van szó. Tényleg hihetetlen mennyi elképesztően tehetséges énekes akad ebben a műfajban, mégis úgy érzem nemzetközileg nem kapják meg azt az elismerést egyenlőre, amit a legtöbben megérdemelnek. Sokan egyébként attól még, hogy debütáltak gyakran csinálnak covereket, feldolgozásokat meglehetősen jól. ( A Despacito-t is csak a Day6 teszi számomra hallgathatóvá. Nem tehetek róla, nem bírom azt a dalt ez a személyes véleményem.) Ezenkívül nagyon sok k-pop dal akkor lett a szívem csücske, amikor meghallgattam az élő verziót. Persze, itt is vannak kivételek, vannak akiknek élőben annyira jól nem megy, de szerintem az arányok elég jók. Emellett nem csak az énekesekről kell szót ejteni, hanem rapperekről is. Tőlük akkor esik le igazán az állam, amikor megnézek egy felvételt, hogy élőben hogyan tolják.

Ezekre is néhány példa:

  1. Énekesek
    Jonghyun – Elevator
    SNSD-TTS – Catter 2 U
    Big Bang – Haru haru
    Sejeong & Yeonjung (I.O.I.) – Western Sky
    NCT U – Without you
    Jin (BTS) – Epiphany
  2. Rapperek
    BTS – Outro: Tear
    Bobby -Go
    Agust D & Jimin – Tony Montana
    Taeyong & Jaehyun & Mark – Whiplash
  3. Coverek
    V (BTS) – Someone like you (eredeti előadó: Adele)
    Ailee – I will always love you (eredeti előadó: Whitney Houston)
    Jungkook (BTS) –  Nothing Like us (eredeti előadó: Justin Bieber)
    Tiffany (SNSD) – Umbrella (eredeti előadó: Rihanna)
    Doyoung (NCT) – Breathin (eredeti előadó: Ariana Grande)
    Day6 – Despacito (eredeti előadó: Louis Fonsi)
    Taeyeon (SNSD) – Hush Hush (eredeti előadó: The Pussycat Dolls)
    Jinho (Pentagon) – Havana (eredeti előadó: Camila Cabello)
    Jungkook (BTS) & Charlie Puth – We don’t talk anymore (eredeti előadó: Charlie Puth)

Szóval azt hiszem ennyi lett volna a kis… legyen közepes k-pop túra. Szívesen írok még róla, mert több témába is bele lehetne még menni, de első körben ennyi, főleg annak, aki most először ismerkedik a k-popppal. Mindenkinek megvan a maga ízlése, mindenki azt szeret, amit szeretne. Remélem, hogy ha ezek után se nyeri el a tetszésed a k-pop, megtanulod értékelni és elismerni őket. Sőt, igazából nem csak őket, hanem minden előadót, teljesen mindegy milyen stílust képvisel, pop, k-pop, rock vagy akármi.

 

Képforrás: Pinterest

2 hozzászólás

  • Butterfly24

    Szia. Csak egy észrevétel. A Hallyu az nem azt jelenti, hogy “koreai hullám”? Koreai hullám hullám?

    • Bujáki Evelin

      őszintén szólva sok oldalt megnéztem és többféle képen írták, szóval nem igazán tudtam eldönteni inkább hogy helyes, de javítva. 🙂 Köszi az észrevételt! 😉

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük