Vélemények

Partner vagy sorstárs

Mindig szerettem egyedül lenni, a saját gondolataimmal. Nehezen tudtam elviselni, ha bárki megszakította a gondolatmenetemet, mert teljesen elvesztettem a fonalat és az egésznek annyi. Szóval talán ezért nem kerestem megrögzötten a társaságot. Ezzel ellentétben sokan görcsösen próbáltak beilleszkedni valahova. Kívülről nézve se vonzott. Ez persze nem a követendő példa, csak ahogy nőttem fel egyre több emberrel találkoztam, aki nem volt képes egyedül lenni. Igazából nem ezt mondták, de a tény hogy képtelenek voltak felvenni a szingli státuszt számomra ezt jelentette, és jelenti is, hogy nehezükre esik a saját maguk társaságát elviselni. Aztán elérkezett az a pont, hogy körülöttem már mindenkinek volt párja, és elméletileg tök boldogok voltak meg minden. Azonban később, ahogy már tudjuk ezeknek az álompároknak is ketté váltak útjaik. Legyünk reálisak, senki nem a tizenéves nagy szerelmével fogja leélni az életét.

Ennek ellenére, annyiszor hisszük el ebben a korban, hogy megtaláltuk az igazit, hogy tűzbe mennénk valamennyiért. Megrögzötten keresünk valakit magunk mellé. Ha megkérdezik, miért szereted, csak annyit mondasz, hogy jófej, kedves meg hogy szép a szeme. De valójában mi köt hozzá? (Ja igen szépen tud mosolyogni, vicces, meg hasonlók, ez unalmas.)

Hiába a korkülönbség, mintha minden korosztály egy sablonra épülne. Nem akarok egyedül lenni, nem tudok egyedül lenni, szóval kell valaki. Aztán egy idő után megromlik a kapcsolat, mert egyértelmű, hogy nem a másik személyisége a fontos, hanem a sajátod. Attól nem kell félned, hogy ha egyedül maradsz a problémák megtalálnak, mert ha kapcsolatban vagy, akkor is megtörténik. Azért választani párt, mert képtelen vagy magaddal kibékülni, már nem csak elszomorító, de unalmas is. Közhelyek kincse:

Ha magadat nem tudod szeretni, hogy lennél képes mást.

Meg amúgy is, hogy várhatod el mástól, hogy feltétel nélkül szeressen, ha te se értékeled ennyire saját magad. Az önigazolásnak keresd más formáját! Keresel valakit, hogy majd benne megtalálod magad, és majd együtt teljesek lesztek, mert az annyira romi. Kár, hogy a filmekben se életszerű ez a helyzet. Annyian írnak rám, hogy “Evelin kérlek segíts megint nem tudom mi legyen!”. Lassan rendelőt kéne nyitnom. Ahelyett, hogy az esetleges hibákból tanulnánk, és kinőnénk néhány dolgot, csak tovább fejlesztjük. Kivéve, ha rájössz, hogy ennek az egésznek semmi értelme, mert akkor nem lihegsz túl mindent. (Pl olyanokat, hogy rád írt, hogy “szia”, te meg már Pinteresten keresed a legjobb esküvői ruhákat.) Felesleges azért együtt lenni valakivel, hogy aztán ne egyedül, hanem közösen legyetek szeretet hiányosak. Ha belül érzel egy űrt, azt nem egy random ember fogja betölteni, aki jókor volt jó helyen, hogy tudj valamihez ragaszkodni.

Ez nem az a bejegyzés, ahol kifejtem mi lehet az oka annak, hogy nem kapsz elég szeretetet, meg stb. Viszont az önmagad elfogadása az első lépés, hogy magaddal képes legyél jóba lenni. Még ha egoistán is hangzik, szeress bele saját magadba először.

Kapcsolatnak nevezni valamit, ami felszínes pilléreken alapszik, kifejezetten kiábrándító. Csak görgetem a Facebook kezdőlapom és ez kapcsolatban, az szakított, a harmadik meg terhes… (Na jó, az utolsón tényleg kiégtem.)

A legtöbb embernek meg kéne tanulnia szeretni, kortól függetlenül. Talán akkor kevesebb csalódás érne mindenkit, és megkímélnénk magunkat a felesleges kínos beszélgetésektől. Kihasználni valakit pont ugyanaz a szint, mint naívnak lenni és elhinni, amivel a másik hiteget. Annyi értékes idő megy el azzal, hogy a másikon kattogsz. Csomó más dologgal is foglalkozhatna az ember, főleg fiatalon. Nem, most konkrétan nem a tanulásról akartam papolni, hanem mondjuk a barátokról. Egy jó baráti társaság szerintem még mindig jobb, de legalább egy jó barát, minthogy olyan után fuss, ami igazából senkinek nem kedvező. Nem azt mondom, hogy barátokkal pótolhatod a szerelmet, de ha már lényegében, nem szerelemből jössz össze valakivel, hanem szeretet hiányból, akkor nem feltétlen egy kapcsolatból kell felépülnöd. Ha valamit megrögzötten keresel, soha nem fogod észre venni az értékes dolgokat, amik végig ott voltak a szemed előtt. Nem csak a szerelem, minden más, amire vágysz akkor fog megtörténni, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy bezárjuk magunkat, a saját börtönünkbe, és később akárhogy is próbálunk kijutni, nem sikerül, pedig mi zártuk be magunkat. Ahhoz hogy innen kijussunk, nem a rácsokra kell koncentrálni, vagy arra, ami miatt bele kerültünk, hanem arra, ami a rácson túl van.

 

 

Képforrás: Pinterest

 

3 hozzászólás

  • Butterfly24

    Nagyon jól megfogalmaztad a gondolataidat és egyetértek azokkal, amit leírtál. Egy kérdést engedj meg és bízom benne hogy kapok rá választ.

    Írtad, hogy “Ha magadat nem tudod szeretni, hogy lennél képes mást.”. Szerinted mi az oka annak, hogy nem tudjuk saját magunkat “szeretni”? Miből érezhetjük azt, hogy mi szeretjük magunkat?

    Köszönöm válaszodat!

    • Bujáki Evelin

      Először is köszönöm!
      Másodszor, ez is egy nagyon összetett kérdés, amire még összettebb a válasz szerintem. Pont ezért gondoltam, hogy következőleg erről írnék, szóval akkor kifejtem rendesen! 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük