Vélemények

Hogyan ne cseszd el a kapcsolatod, asszem

Hát igen, újra itt vagyok és mi mással is kezdhetném, ha nem egy jó kis “eztörténtvelemnézdmittanultam” bejegyzéssel. Lehet már nagyon unalmas, hogy mindig eltűnök, mert sose tudom, mit írjak, vagy csak lusta vagyok aztán hirtelen bekattan valami és úgy érzem meg kell osztanom mással. (Hátha olvas még valaki.) Egyébként újra egy jó nagy terjedelmű gondolatmenettel jövök, szóval ha nem szeretsz olvasni bele se kezdj azért, hogy ne érj a végére. (A nap kérdése, hogy vajon miért nem olvasnak engem többen?)
Írtam már arról, miért ne kezdj bele egy párkapcsolatba, annak érdekében, hogy megkíméld magad egy felszínes toxikus párkapcsolattól. Viszont arról nem, mi van ha nem egy ilyen párkapcsolatban élsz és mégis problémáid vannak te meg állsz és nézel, hogy ez most mi. (Kezdem lassan úgy érezni magam amúgy, mintha én lennék Carrie Bradshaw.) 
Van az úgy, hogy két ember szereti egymást. Ne mondjuk ki hány évesek, csak gondoljunk most két emberre, ugyanis ez nagyrészt mindenkire igaz lehet…vagy döntsd el magadnak. Be kell vallani általános probléma, hogy egy idő után a párok már nem úgy viszonyulnak az egészhez, mint az elején. Miért? Nem szeretik már egymást? Csak úgy elmúlt? Lehetséges, nem kizárt. Azonban a legtöbb esetben nem itt kezdődik a probléma. Sokan úgy gondolják, együtt lenni valakivel, akivel kölcsönösen szeretitek egymást a legegyszerűbb dolog. Biztosak vagytok az érzéseitekben és élvezitek egymás társaságát, milliószor lejátszottátok már a fejetekben, hogy mi lenne, ha egy pár lennétek, ugyan mi történhet? Elképzelhetetlen, hogy félre menjen, ez egy biztos döntés…. Mondták, aztán egymást hibáztatva szakítottak.
Kezdjük az elejéről. Megtetszik, kerülgetik egymást. Vajon mire gondol? Vajon ő mit érez? Elmondjam neki? Tudod az az időszak, amikor annak is örülsz, ha kisakkozod, hogy valahogy ugyanazzal a busszal menjél haza, mint ő. Igaz, alig mersz kinyögni valamit, de legalább ott van és észrevesz. Nevezzük a vágyódás időszakának.
Aztán, néhány randi, hosszúra nyúlt esti beszélgetés és elejtett célzás után valaki végre lép. Hatalmas eufória, mert végre együtt vagytok. Első kézfogás, első csók, első együttlét, először alszol el és ébredsz mellette. Amiket ilyenkor éreztek, már soha nem fogjátok újra átélni. Ne is keressétek, né várjátok, hogy ugyanúgy érezzetek. Vannak, akik azt mondják “Én még most is úgy érzem, mint az első randin.”, aha, igen. Na ezek az emberek általában azok akikről az egyik előző írásomban a Partner vagy sorstárs-ban írtam. A lényeg, hogy ne ez az érzés legyen a mérce, pl. egyik csók se lesz olyan, mint az első. Tehát a második fázis a mézes hetek.
Most figyelj, mert jön az izgi rész. Itt kezdődik bonyolódni a dolog. Ami először új és izgalmas volt, mára napi rutinná vált mondjuk úgy 1-2 hónap után (nagyon max. 3). Már nem nyúlt új élményt, a kézen fogva járás, együtt alvás csak a szokást jelenti. Már nincs súlya annak a szónak, hogy szeretlek. Megszokottá vált, mint az is, hogy az a valaki ott van melletted. Azt mondják, ha egy szót folyamatosan ismételgetsz, elkezdi elveszíteni az értékét és a jelentését. Egy idő után megszokod és csak mondod, hogy “igen, persze szeretlek”, de közben már nem is gondolsz bele mit jelent, mert már te sem tudod. Az élet bármely területére igaz ez. Például ugyanígy használjuk az ígéretet is. “Megígérem!” Amikor ezt mondod tényleg tudod mit jelent, amit mondasz? Vagy csak megszokottként,csak hangzatos kliséként használod?
Egy biztos, nem véletlenül ez az első kritikus pont a kapcsolatokban, ezt már nálam, jóval okosabb emberek is vizsgálták. Sok felszínes kapcsolat itt ér véget, egyszerűen megunták és kész. Mondhatjuk úgy is, hogy azok maradnak együtt, akik őszintén szeretik egymást, de ez nagyon Disney szagú lenne így.
Szóval maradtak azok a buliban, akik nem adták fel az első kritikus ponton. Minden párkapcsolat más abból a szempontból, hogy hogyan kezelik a problémákat. Nyilván azért, mert minden személyiség más, tehát lehetnek átfedések, de amikor ilyen a téma inkább általánosítani tudunk. Vannak, akik ezután egyből érzik, hogy valami új kéne és megpróbálják fent tartani az izgalmat.

FUN FACT: Senki nem nem szereti az olyan nőt/férfit, aki nem akar kimozdulni és az egyetlen program, ami eszébe jut az a Netflix. Erre ráérsz 80 éves korodban, amikor valószínűleg már járni sem tudsz rendesen.

Rosszabb esetben, észre sem veszi az ember mi történik. Csak haladnak az árral addig, amíg már az egész kapcsolat sőt, a másik fél is maga egy szokás lesz csak. Ahogy fentebb is írtam lehet, hogy kiszeretnek egymásból, vagy csak az egyik fél, de az is lehet, hogy csak nem értik mi történt és vágynak arra, hogy olyan legyen, mint régen. Azt kérdezik maguktól, “Miért nem olyan, mint régen?”. Tök jogos amúgy, úgy indultak neki, hogy ugyan mi mehet félre, ha biztosan érzik, hogy szeretik egymást. Félre értés ne essék, senki nem úgy megy bele egy kapcsolatba, ha tényleg, szerelmes, hogy ő lesz életem párja és már a gyerekeket tervezik tök komolyan. Ez azért picit irreális, de ezt majd máskor szeretném kifejteni. Ami fontos, hogy mindenki úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy nem akar csalódni, ha nem biztos benne, ha már az elején lát lehetséges buktatót, inkább passzolja. Senki nem tudja mit hoz a jövő, de valami rálátásunk az elején lehet a dologra. Tehát, miért romlott el?
Csak ott vagy a másik mellett és arra gondolsz ki ő, és miért nem érzem már azt a szerelmet, egyáltalán szerelmes vagyok még? Igen, lehet. A legrosszabb, amikor ezt nem veszik észre az emberek, de senkin nem lehet pálcát törni ezért. Úgy hangzik, mintha egy házaspárról beszélnék, akik 40 év házasság után megéltek mindent és megunták az egészet, pedig általános problémáról beszélünk, amit mindenkinek meg kéne tanulni kezelni.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem veszik észre ha ellaposodott a kapcsolat? Hát egyrészt mert nem úgy van az, hogy hétfőn még minden szipi-szupi, aztán kedden a kanapén találjátok magatokat a sokadik sorozat maraton után hónapok óta kb. ugyanazt csinálva. Hosszú folyamatról van szó, ahogy megszokod a másikat, hogy már nem kell küzdened érte, tudod, hogy szeret, meg ő is tök alap, hogy mindent együtt csináltok. Olyan, hogy csak úgy, mert szeretik egymást és ezért éveken át minden nap meglepik egymást és még szerelmesebben néznek egymásra napról-napra, csak a nagyon kreatív forgatókönyvírók fantáziadús képzeletében létezik. Mondjuk ki, egy kapcsolat piszok sok meló, ráadásul csapatmunka, ahol rá vagy utalva a másikra annak érdekében, hogy jó munkát végezz. Csinálhatod te jól, dolgozhatsz érte akármennyit, ha a másik várja a csodát attól, hogy semmit nem csinál, max kimenőt kér a kapcsolatból, mert majd más lány segít rájönni arra, hogy hogyan tehetné jobbá. Nyilván, ha előbb más lánnyal/fiúval baszéli meg utáni egyből máshogy néz rád. (Nem, nem jó értelemben.)

De amúgy tényleg, miért hiszik azt néhányan, hogy másokkal való kavarásnak bármilyen hatása van egy attól teljesen független kapcsolatra? Explain me that shit!

Az a gáz ilyenkor, hogy jönnek ezek az értelmetlen viták. Amikor azon is képesek összeveszni, hogy miért volt a másik 8-nál tovább a barátaival valahol és egyáltalán hogy volt képes beülni valahova meginni akármit, főleg, ha előtte ez sosem okozott gondot. Van ugye a másik véglet, akit abszolút minden hidegen hagy és a párja is hagyja inkább, inkább menjen el vagy valami találjon egy hobbit csak ne keljen együtt lenni.Elég szomorúan hangzik. Főleg akkor, ha belegondolunk, hogy a két fél szereti egymást, de csak a régi emlékeiket elvezik, vissza sírják és inkább külön lennének, hogy az értelmetlen vitákat elkerüljék, mert már nem tudják mitől van ez az egész mókuskerék, amibe végül találták magukat. Vicces is, mert saját maguk alakították ki ezt a helyzetet azzal, hogy ellaposították magukat, egymást, a kapcsolatot. Legyünk őszinték, akárhány évesekről van szó, mindegy hogy milyen hosszú kapcsolatról beszélünk mindenki igényli azt, hogy randizzanak, valami, ami nem hétköznapi, amikor nincs idő arra, hogy hülyeségeken vesszenek össze. Logikus, hogy amint nincs semmi dolgod unalmadban már mindenben megtalálod a problémát és a világ legnagyobb botrányát kreálod belőle. Aztán meglett gyilkolva a kapcsolat rituálisan. Tényleg könnyebb megsértődni olyanon, amit nagyjából 2 perc alatt meg lehet beszélni, csak arról van szó, hogy elbeszéltetek egymás mellett?
Még nem végeztem.Ez az a finom részt, amivel már biztosan mindenki azonosulni tud. Na mit? Igen, a féltékenység. Ezzel egyébként szerintem nincs gond, egy mértékig. Természetes egy kis féltékenység, ez is egyfajta jele a szerelemnek, de túlzásba se kell esni. (De azért valljuk be mindenki esett már túlzásba, többször is.) Én is minél jobban hajtogattam, hogy, minek kell betegesen féltékenynek lenni egy idő után észre sem veszed és már csak beképzeled az egészet. Pedig mind megnézzük a szépet, nem kell álszentnek lenni. Ami szép, az szép. Nézzétek együtt, ne legyen tabu. Ha meg akar csalni, nem ezen fog múlni, nem fog engedélyt kérni tőled. Minek aggódj, az aggódástól még nem fog nem megtörténni. Bár az lehet, hogy pont ez adja meg a lökést arra, hogy ilyen inditatása legyen a másik félnek. Inkább ne mérgezd ezzel a kapcsolatot. (Ezt a témát amúgy majd folytatni akarom, szóval most ennyi igazából elég, but to be continued.)
Az fontos, hogy igen ne féltkenykedj betegesen, de azért arról kevesebbszer van szó, hogy ne húzd túl sokáig a párod agyát ezzel, mert “olyan aranyos és vicces, ahogy reagál”. Ez is, és igazából minden kis piszkálódás olyan, mint bármelyik vicc, a sokadik alkalommal már nem olyan vicces. Én értem ezt a sok végtelen humorral megáldott embert, de komolyan nem hiszem el, hogy nekik képes valami ennyiszer vicces lenni. Ez igazából nem csak kapcsolatokban, hanem amúgy minden emberre értendő. Tudjátok, ezek tipikusan azok az emberek a filmekben, akire senki nem kíváncsi, de készítők úgy gondolták tök vicces lesz bele rakni, miközben másodpercenként elmondja ugyanazt a viccet, és semmi újat nem mutat, csak azért van ott, hogy néha nevess rajta. Spoiler: Rohadtul nem nevetsz rajta.  Ugye senki nem akar Jar Jar lenni? Na ugye!

Most, hogy a folyamat végére értünk, mit fogj meg és vigyél magaddal ebből?

Ne legyetek unalmas házaspár, akiknek a legizgibb programja az elmúlt hónapokból az, hogy elmentetek nadrágot venni, mert kell.
Főleg, ha fiatalok vagytok élvezzétek amitek van. Menjetek el együtt vacsorázni, vagy piknikezni, bulizzatok vagy akármi, de ne csináljátok mindig ugyanazt. Nem természetes, egyértelmű, hogy az a másik ott van melletted, ezt mindig tartsd észben.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük