Vélemények

Mi vagyunk a jövő!

A tudás hatalom, ezért akarom, hogy lelkem és szívem szállhasson szabadon. Elménk kulcsa a jövő kapuját nyithatja, ezért a tudást nekünk senki meg nem tilthatja.

– noÁr (Tanulni akarunk)

Ha még nem hallgattad meg noÁr, azaz Molnár Áron, magyar színész új dalát, amiből a fenti sorokban idéztem, gyorsan csekkoljad le! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg fiatalt érdekel a téma, ahogy engem is. Pont ezért jutottam arra a döntésre, hogy noÁr-tól inspirálódva én is kifejtsem véleményem, és valamilyen formában hozzájáruljak ehhez a megmozduláshoz. Az oktatás. A változás. Már a csapból is ez folyik. Felesleges lenne? Én erősen kétlem. Ennek ellenére azt látom sok felnőtten és szülőn, hogy nem nagyon izgatja a téma. Miért is izgatná, hiszen ő már végzett. Ő is túl élte, majd a gyereke is túl fogja. Na, ja… vegyük észre mennyire el van cseszve ez az egész és tegyünk érte. Oldjuk meg a problémákat. DE hogy milyen problémákat? Kezdjük is az elején!

Véleményem szerint az iskola (elméletileg) az életre készíti fel a gyerekeket. Arra, amikor kikerülnek a nagybetűs életbe, minél önállóbbak és sikeresebbek legyenek. Azaz a jövőre edz minket, fiatalokat. Jövőre, értsd: az örökké változó és fénysebességgel fejlődő valóságra. Hát… elméletben ez történik.

Gyakorlatban meg a következő:

Régen minden más volt. Nem volt social media, és nem volt telefon, meg TV például. Más volt a divat, a szokások is eltérőbbek, meg az ideálok és maga a rendszer. Minden változik. Viszont megnézte már valaki, hogy hogy nézett ki maga az oktatás régen és most? Anyukám például 25 éve érettségizett, és ugyanazt tanuljuk, mint ők, ugyanolyan módon.  25 év elteltével semmi nem változott. Sőt 50 éve is ilyen volt. Persze az idő múlásával kicsit korrigáltak, változtattak. Lényegében ugyanaz a séma maradt, látszatra megmodernizálva. 25 éve, 50 éve és most is mást hozott/hoz a jövő. Előre látjuk mi is, ha kikerülünk az életbe, totál hülyék leszünk rengeteg dologhoz, mert nem tanították meg az iskolában. (De legalább ismerem a konvex meg a konkáv jelentését.) Akkor most a jövőre, vagy a múltra készítenek fel minket?

Túl sok felesleges dolgot kell tanulnunk.

Ezt a mondatot már mind zsigerből mondjuk. Mintha már belénk nevelték volna, vagy inkább mi magunk neveltük magunkba. Csak gondoljuk át, hogy egy humán beállítottságú ember, mikor fogja használni a másodfokú egyenletet? Ellenkező esetben egy reál típusó személy nem fogja használni az életben József Attila költészetét. Mondjuk mennyi esély van arra, hogy az állás interjún a verslábakat kérdezik tőlem? Nagyjából pont annyi, mintha a matematikából az azonosságokat kérnék.

Szögezzük le, hogy jó dolog a műveltség, mikor az ember élvezetet talál benne. Teljes mértékben támogatom, hogy mindenki megkapja a lehetőséget a tudáshoz. Azonban az ember jobban szeret azzal foglalkozni, amiben élvezetet talál. Ha valamit csak erőltetünk, annak semmi értelme. “Adjuk rá a lehetőséget” azaz, nem ráerőltetni. A vicc az egészben az, hogy a legtöbb leckéhez annyit fűz a tanár, hogy :

Tanuld meg, mert az érettségin kérik.

Ez most komoly? Tanuljam át a fél életem, mert kérik az érettségin?  Számomra ez elég gyenge érv. Értem én, hogy például egyes matek feladatok fejlesztik a gyerek logikai készségét, de attól még mindig nonszensz ez a dolog. (Mert persze, csak ezzel lehet fejleszteni és csak ilyen módon.) A sok felnőtt rávágja, hogy így nem lesz értelmes gondolkodásunk, ha ezeket nem tanuljuk meg. Pontosan ezért érettebb néhány fiatal a felnőtteknél ugye? Hangsúlyozom, hogy csak néhány. Hiszen a legtöbben, csak sodródnak az oktatási árral és tanuljuk a prímszámokat meg a képleteket, de mikor tanítják meg, hogy hogy kell számlát befizetni és gazdálkodni, vagy a politikáról gondolkodni, na és ki csinálja meg az adóbevallásomat? Komolyan attól leszünk életre valók, mert tömjük a fejünket a temérdek lexikális tudással?

Na meg a kötelező olvasmányok. Miért kell megszabni ki mit olvasson? Nem elég, hogy egy nap 8 órán keresztül megmondják mikor együnk és mikor mire gondoljunk, de még azt is megmondják, szabad időnkben  mit olvassunk? Például nekem többet jelent akármelyik könyv, mint a “kőszívű ember fiai”. Egyrészt számomra nem élvezetes. Másrészt rengeteg tanár szerint taníthatatlan már, főleg, hogy az általános iskolás gyereknek akarják beadagolni. Fel se fogja, nem is érti, és nem is érdekli. Kreatív és önálló emberekre van szükség mégsem hagynak a diákoknak teret. Miért nem választhatunk mi könyvet magunknak?

Velem nem kell egyetérteni, de az biztos, hogy az előbb említett problémákon kívül még van bőven. Ezek alapján igenis változásra van szükség. Ezek a hibák nem csak durvák, de hosszú távon tragikusak is lehetnek. Véleményem szerint inkább azt kéne elérni, hogy a gyerekek ne gyomorgörccsel, vagy ellenszenvvel gondoljanak az iskolára.

Miért van az, hogy kiölik a gyerekekből a kreativitást?  Egyre kevesebb a jó tanár, akit igenis érdekelnek a diákok és a legjobbat akarja kihozni belőlük. Nem hibáztatom őket, ha tanár lennék egy ilyen oktatási rendszerben nekem se lenne sok életkedvem (na mindegy).

Néha úgy érzem, mintha robotokat nevelnének. Ott ülünk, napi 7-8 órát. Megmondják, mikor lehet enni és inni, és a nap 8 órájában mikor mire gondoljunk.  Aztán megkérdezik mibe fáradunk el. 8 órán át mindenre figyelni, jegyzetelni (aztán otthon is tanulni és házit írni) ez eléggé megterhelő.  Az robot kijelentésemet szerintem az a tény is alá támasztja, ahogy tanítják a tananyagot.  Minden gyereknek más álma van, amit el szeretne érni, mégis ugyanazt tanítják ugyanazon a módon.  Minden ember különböző , mégis több ezer gyerekre akarják ugyanazt ráhúzni.

Az iskola egy meghatározó rész az ember életében. Itt dől el minden, mégsem foglalkoznak vele. Azt senkit nem érdekel, hányan élnek abban a hitben, hogy semmirekellők, mert nem tudnak megfelelni 100%-osan a nonszensz elvárásoknak. Egyre többen érzik azt, hogy nem fogadják el, hogy nem értékelik, hogy elnyomják és kiközösítik. Egy olyan oktatási rendszerben szocializálódunk, amibe a gyerekek többsége akár belebetegszik.

Lehet ezzel nem foglalkozni, és nem tudomást venni a tüntetésekről, de gondoljuk át mi a helyes. Kérdem a szülőket, tényleg nem zavarja őket, hogy mi történik a gyerekükkel? Hogy hogyan nevelik őket? Hogy mit tanulnak és hogyan? Hogy egyáltalán mire tanítják őket? Hogy  mi a jó nekünk? Azok az emberek, akiknek nincs gyerekük se hagyják el a témát. Ha egyszer lesz gyereked komolyan hagynád ezt?

Mindenki rendezze a magában ezeket e kérdéseket. Én így állok ki a véleményem mellett. Kényes témának gondoltam, de túl sok diák társam fejtette már ki véleményét vagy panaszkodott nekem a témával kapcsolatban, úgyhogy gondoltam eljött az ideje. Sőt ez még nem minden.

Azonban, hogy most se hagyjuk tanulság nélkül a bejegyzés végét. Azt mondom, legyetek kreatívak, önállóak és bátrak. Magatokra kell számítanotok. Akik nem diákok, valószínűleg ezt nem értik meg úgy, mint ti. Pont ezért sose adjátok fel az álmaitokat, bármilyen abszurd is. Álljatok ki magatokért! Nem kell félni!

Egy hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük